VI. forduló - Európaszerte

III. FELADAT

Kedves Anyám!

Két óra múlva Madridba utazom, ahová 54-58 óra múlva érkezem meg. Tehát elég hamar, még a hét folyamán hallani fog rólam. Mára a következő megbízással terhelem Önt, vagyis inkább Edwardnak [Liszt inasa, aki Liszt Anna mellett maradt Párizsban] kellene elvállalnia a dolgot, a tőle megszokott okossággal: Meg kell találnia egy nagy kék talizmánt (türkizből), amelyet legutóbbi utazásomkor Szentpétervárott vásároltam, s a rue des Mathurins-ből visszaküldték nekem az Hotel Byronba. Sosem láttam még ekkora türkizkövet, és Edward nagyon jól ismeri. Ezt a talizmánt a mellékelt pár sorral együtt el kellett vinni Froment Meurice-hez, Párizs Városának Ékszerészéhez, a Városháza mellé. Két hét alatt elkészülhet a megrendelt karkötő, amelyet azonnal el kell juttatni postán vagy egyéb gyors és biztonságos úton Madame d’Artigaux-nak. A címe: rue du Collège, Pau, Alsó Pireneusok. Következő levelében elküldheti nekem a karkötő rajzát, amelyet Froment át fog adni Önnek.

                                                          Isten vele, drága Anyám -

                                                                     mindig és mindenütt szívből az Öné

A fenti levélben említett Madame d’Artigaux nem más, mint Caroline de Saint-Cricq, akit Liszt tizenhat évvel korábban, még Párizsban tanított zongorázni. Tizenhét évesek voltak mindketten, szerelemre lobbantak egymás iránt, már az eljegyzést tervezgették. A lány apja, X. Károly kereskedelmi minisztere azonban nem engedte, hogy nemesi családjának pedigréjén egy egyszerű zongoratanár ejtsen foltot, s a szerelmeseket eltiltotta egymástól. Caroline megbetegedett, Liszt – akinek apja nem sokkal korábban halt meg – idegösszeroppanást kapott. 1844 októberében, ibériai turnéja előtt Liszt újra találkozott Caroline-nal a francia-spanyol határ közelében fekvő Pau városában (a képen ezt a települést láthatjátok). Liszt fél évvel korábban szakított végleg Marie d’Agoult-val, Caroline d'Artigaux pedig hosszú évek óta bolgodtalan kényszerházasságban élt férjével. E találkozás emlékére komponálta Liszt az Ich möchte hingehn wie das Abendroth (Elmúlni vágynék, mint az esti pír) című dalát. Liszt a darab egyik kéziratos másolatára a következőt írta: „Ez a dal ifjúságom testamentuma – se nem több, se nem kevesebb”.

A dal azonban messze túlnőtte a személyes emlék státuszát. Egyrészt mert Liszt körülbelül nyolcvan darabból álló daltermésének egyik csúcsát jelenti, másrészt pedig azért, mert egy különleges harmóniai fordulata révén a Liszt- és Wagner-kutatás elmúlt száz évének egyik legtöbbet elemzett kompozíciója lett. A dal 125. ütemében ugyanis feltűnik a 19. század második felének emblematikus hangzata, az úgynevezett “Trisztán-akkord”, Richard Wagner Trisztán és Izolda című zenedrámájának első akkordja. A jellegzetesen melankolikus hangzású harmónia nem pusztán önmagában különleges (más zenei környezetben korábban is számtalan zeneszerző használta Vivalditól Chopinig), hanem azért, mert a fölötte elinduló, epekedően kromatikus dallam segítségével merőben szokatlan módon lép tovább a rákövetkező akkordra. Ez az akkordfordulat (s benne a kezdőakkord) a zenetörténet-írásban megdöbbentő jelentőségre tett szert. A romantikus harmóniavilág és válsága Wagner “Trisztánjában” címmel 1920-ban 540 oldalas könyvet publikált róla egy svájci zenetörténész, Ernst Kurth (1886–1946), és tanulmányok tömege próbálta megfejteni a titkát. A Trisztán-akkord nem pusztán a Trisztán és Izolda, illetve a Wagner-életmű szimbólumává, de a modern zene, a zenei progresszió jelképévé is vált.

Minthogy a Trisztán-akkord ilyen kitüntetett helyet vívott ki magának a 20. századi zenetörténet-írásban, számos Liszt-kutató boldogan vélte felfedezni, hogy a harmónia nem Wagner 1857 és 1859 között komponált művében jelenik meg először: “A dalban megtestesülő epekedő Trisztán-motívumot Liszt tíz évvel azelőtt írta, hogy Wagner elkezdett dolgozni remekművén” – írta Alan Walker 1983-ban (Liszt-életrajzának első kötetében). 1986-ban azonban egy kevésbé elfogult Liszt-kutató, Rena Charnin Mueller felfedezte, hogy az 1844-es dal fennmaradt négy kézirata közül egyikben sem fordul elő a kérdéses motívum. Az egyik autográfban egy Liszt kezétől származó, utólag beragasztott kottadarab fedi el az eredeti ütemet, amely eredeti pedig nem mutat hasonlóságot a Trisztán-előjáték kérdéses pontjával. Liszt tehát utólag változtatott a dal szóban forgó ütemén – vagyis a híres akkordot (pontosabban akkordfordulatot) nem Wagner lopta Liszttől, hanem Liszt idézi azt Wagnertől. Hadd jegyezzük meg, hogy önmagában attól, hogy valaki először ír le valamit a zene történetében, az még nem lesz automatikusan értékes – ahogy amiatt sem veszít értékéből egy zenei gondolat, mert kiderül róla, hogy idézet.  

Ennyit bevezetésül, most pedig következzen a feladat. Az alábbi youtube-videón hallgassátok meg Wagner Trisztán és Izolda című operájából az előjátékot, különösen figyelve annak kezdetére. (A két részes felvételen az izraeli és arab fiatalokból álló, Goethe egyik verseskötete nyomán elnevezett Nyugat-Keleti Díván Zenekart Daniel Barenboim vezényli.) Egy háromhangos cselló-motívum után szólal meg AZ AKKORD – csupa nagybetűvel :) –, s ennek felső hangja emelkedik egyre feljebb, a második akkord érkezéséig. E félhanglépésenként emelkedő dallamtöredéket a Wagner-rajongók “szerelmi bájital-motívumnak” vagy “vágymotívumnak” nevezik (a videón 00:17 és 00:27 között hallhatjátok). Ezután hallgassátok meg a video alatt található hangfelvételen Liszt dalát Dietrich Fischer-Dieskau előadásában (aki zongorán kísér, nem más, mint Daniel Barenboim), s a magyar fordítás segítségével kövessétek a német szöveget az innen letölthető fájlból. Liszt dalában a Trisztán-akkord és a belőle kibomló "vágymotívum" két verssor elhangzása között hangzik fel. Küldjétek el ezt a két verssort a magyar fordításból a trisztan@vandorelet.hu e-mail címre (10 pontot kaptok érte). Leveletek tárgya a csapatotok neve legyen!

Richard Wagner: Trisztán és Izolda - Előjáték
Kelet-Nyugati Díván Zenekar, vezényel: Daniel Barenboim

_________________________________________________

Liszt Ferenc: Ich möchte hingehn wie das Abendroth
Dietrich-Fischer Dieskau (bariton), Daniel Barenboim (zongora)

MEGFEJTÉS - A "TRISZTÁN-AKKORD" LISZT DALÁBAN

IV. FELADAT

A mellékelt térkép piros pöttyei azokat a nagyobb városokat jelölik, amelyeket Liszt 1839 és 1847 között lezajlott turnéi során érintett. Kis túlzással azt mondhatjuk, hogy nem létezett Európának olyan zongorával ellátott szeglete, ahol a virtuóz ne adott volna koncertet (sőt olyan helyeken is játszott, ahová vitetnie kellett a hangszert). Gibraltár városa éppoly rajongással fogadta, mint Szentpétervár, Konstantinápoly vagy Dublin. Évente sokezer kilométert utazott egy olyan korban, amikor még nem létezett vasút, s amikor a fő közlekedési eszköz, a postakocsi, rettenetes állapotban lévő földutakon szállította szerencsétlen utasait. Egyes számítások szerint Liszt mintegy 170.000 kilométert tett meg ilyen körülmények között – ez pedig csaknem fele a Föld és a Hold átlagos távolságának!

Ha egy turnézó előadóművész igazán be akarja lopni magát aktuális közönsége szívébe, a jelenlévők által jól ismert és szeretett darabokat is szerepeltetnie kell műsorán. Ezek éppúgy lehetnek az adott nemzet számára fontos, kultúrájában emblematikus jelentőségűnek tekintett dallamok, mint nemzetközileg ismert slágerszámok. Liszt 1839 és 1847 között aratott hatalmas zongoraművészi sikereinek egyik titka az volt, hogy ismerte és alkalmazta ezt a szabályt. Attól függően, hogy épp Európa melyik szegletében lépett fel, magyar, angol, orosz, ukrán, cseh vagy épp spanyol népi és műzenei dallamok feldolgozásaival színesítette műsorát. Általában improvizált rájuk, s ezek a rögtönzések szilárdultak aztán lekottázott művekké.

Hasonlóan használta az operaslágereket is: Mozart, Weber, Auber, Meyerbeer, Rossini, Bellini, Donizetti mindenki által ismert,népszerű áriái, együttesei és nyitányai nyomán szívesen komponált fantáziákat, parafrázisokat vagy reminiszcenciákat (utóbbi jelentése: "emlék"). Liszt korában számtalan zongorista-zeneszerző készített és játszott hasonló operafeldolgozásokat. Ami Lisztet kiemeli közülük, az az, hogy ő nem kizárólag a divat kedvéért komponált és adott elő efféle műveket (bár természetesen ez is benne volt a pakliban). Gyakran a feldolgozott operák iránti elkötelezettségét fejezte ki feldolgozásai által: ilyen módon kívánta közvetíteni hallgatóságának azt, amit értékesnek tartott – éppúgy, mint Bach, Beethoven, Schubert és Berlioz műveiből készített átiratai esetében. Nem csak a zenéért rajongott, de az operák drámaisága is megérintette őt. Számos feldolgozása ezért több, mint fülbemászó dallamok "vegyessalátája": e darabok legjobbjai a forrás-opera párlatának, esszenciájának tekinthetők.

Hogy Liszt számára az operaparafrázis műfaja nem csupán közönségcsalogató volt, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy "sztárévei" után, az 1850-es, 1860-as években is komponált ilyen darabokat – köztük a műfaj legsikerültebbjeit. Ekkoriban főként Giuseppe Verdi és Richard Wagner színpadi műveit vette alapul, de Mosonyi Mihály Szép Ilonka című operájának dallamaira is komponált fantáziát. Ebből az időszakból való egyik legismertebb operafeldolgozása is, a Giuseppe Verdi operája nyomán 1855 körül komponált Rigoletto-parafrázis, amelyet az alábbi  felvételen hallgathattok meg Cziffra György előadásában. 

Feladatotokat, amely a Rigoletto-parafrázissal kapcsolatos, ide kattintva érhetitek el. Az oldal jelszóval védett: a megnyitáshoz szükséges jelszót megtudjátok, ha meghallgatjátok a Bartók Rádió “Muzsikáló délután” című adását október 27-én, délután öt és fél hat között. (Ne feledjétek: csütörtökön hat órától az interneten is visszahallgatható a műsor: http://hangtar.radio.hu/bartok).

 

 

MEGFEJTÉS - A FELADAT TOVÁBBI RÉSZÉHEZ VEZETŐ JELSZÓ

 

V. FELADAT

1. Az alábbi építmények Európa legfontosabb nevezetességei közé tartoznak. Nagy európai turnéi idején, 1839-47-ben Liszt valamennyit bizonyítottan látta – egy kivételével. Párosítsátok össze a képeket az épületek neveivel! A “kakukktojás” épület szám-betű párját jelöljétek meg K-val (például 6-f-K)! Mielőtt a megfejtést elküldenétek – egyelőre nem is tudjátok, hogy hová :) – lépjetek tovább a feladat alább található második részére.  

 

1	2	3
4	5	6

 

           a) Stonehenge – Salisbury, Anglia, Kr. e. 3. évezred.

           b) Orloj (csillagászati óra) – Prága, Csehország, 15. század.

           c) Akropolisz – Athén, Görögország, Kr. e. 5. század.

           d) Alhambra – Granada, Spanyolország, 13-15. század.

           e) Szent Péter és Mária Dóm – Köln, Németország, 13-14. század. 

            f) Hagia Szophia – Isztambul, Törökország, 6. század. 

2. 1845-ben nagyszabású ünnepséget rendeztek egy német városban, a helység talán leghíresebb szülöttének 75. születésnapja alkalmából (az illető ekkor már 18 éve nem élt). Az emlékfesztivál csúcspontjaként leleplezték a híresség szobrát, amelynek felállítását 1828 óta tervezték. 1835-ben bizottságot hoztak létre, hogy adományokat gyűjtsenek az emlékmű létrehozására, négy évvel később azonban a bizottság kénytelen volt az adakozással kapcsolatos nemzetközi felhívást érdeklődés hiányában eredménytelennek minősíteni, s bejelentette, hogy a szobor felállítására vonatkozó terv meghiúsult. Liszt ekkor levelet írt a bizottságnak, s felajánlotta, hogy a hiányzó összeget saját koncertbevételeiből teremti elő. A művész végül nemcsak a szoborállítás költségeinek javát fizette, de az ünnepségsorozat számos járulékos kiadását is, és nemcsak zongoristaként járult hozzá az eseményhez, hanem egy ünnepi kantáta zeneszerzőjeként is. A katasztrofálisan szervezett fesztivál talán legkínosabb pillanata a szobor leleplezéséhez kötődött. A téren összegyűlt sok száz ember és a tribünön helyet foglaló számos királyi méltóság ugyanis pontosan ugyanabból a szögből tekinthette meg az alkotást, ahogyan azt a mellékelt képen Ti is látjátok: vagyis hátulról. A kérdés: kit ábrázol a szobor, s melyik városban található?

A feladat első részéhez tartozó szám-betű párokat (a megfelelő pároshoz helyezett “K” betűvel), valamint a város és híres szülöttének nevét küldjétek el az europaszerte@vandorelet.hu címre. Minden helyes megfejtés, vagyis a hat betű-szám pár, a helyesen elhelyezett K-betű, a város és a híresség neve 2 pontot ér, összesen tehát 18 pontot szerezhettek a feladattal. A levél tárgya csapatotok neve legyen!

 

MEGFEJTÉS AZ V. FELADATHOZ