V. forduló - Pest

 

II. FELADAT

1838 márciusában természeti katasztrófa pusztított Magyarországon. Liszt ekkor Velencében volt, s éppen a Szent Márk téren lévő kedvenc kávéházában reggelizett, amikor megakadt a szeme egyik asztalszomszédjának újságján, amely a rettenetes tragédiáról számolt be. Liszt haladéktalanul Bécsbe utazott, és jótékonysági koncertsorozatot adott. Hangversenyeinek 24.000 aranyforintos bevétele volt a legnagyobb magánkézből származó adomány, amelyet a károsultak kaptak. A Velencéből Bécsbe vezető úton írott egyik levelében a következő olvasható: “Az érkezésemet minden újság bejelentette, és ha csak nem tévedek hatalmasat, rendkívüli hatást fogok kelteni. Az első koncertemet valószínűleg jövő szerdán adom, a katasztrófa károsultjai javára. Negyvennyolc órán belül hallani fogom Clara Wiecket (aki kimondottan miattam maradt még Bécsben).” A levélben említett Clara Wieck ekkor 19 éves volt. Fiatal kora dacára nemzetközi hírű zongoraművésznek számított, és szerelmes volt a korszak egyik legzseniálisabb zeneszerzőjébe, aki viszontszerette őt. Clara apja, Friedrich Wieck azonban ellenezte ezt a kapcsolatot, s a szerelmeseknek három évig kellett küzdeniük vele, míg 1840-ben végre összeházasodhattak.

1838 áprilisában a lipcsei Neue Zeitschrift für Musik című rangos zenei lapban egy aprólékos kritikus, Joseph Frischhof összehasonlította a kor négy ünnepelt zongoraművészét. Az összehasonlításban Liszt Ferenc mellett a párizsi fordulóból már ismert Sigismond Thalberg és a most megismert Clara Wieck, valamint a német Adolf von Henselt szerepelt. (Henselt kifinomult, éneklő zongorajátékát Liszt is dicsérte:  “Nekem is lehettek volna ilyen bársonyos mancsaim, ha akartam volna” – írta róla.) Frischhof különböző szempontok alapján rangsorolta a művészeket a jobbtól a gyengébb felé haladva, az alábbiak szerint:

●     A játék tisztasága: 1. Thalberg, 2. Wieck, 3. Henselt, 4. Liszt
●     Improvizáció: 1. Liszt, 2. Wieck
●     Érzés és melegség: 1. Liszt, 2. Henselt, 3. Wieck, 4. Thalberg
●     Változatosság: 1. Wieck, 2. Liszt, 3. Thalberg, 4. Henselt
●     A billentés szépsége: 1. Thalberg, 2. Henselt, 3. Wieck, 4. Liszt
●     Egoizmus: 1. Liszt, 2. Henselt
●     A grimaszolás hiánya: 1. Thalberg, 2. Wieck

Vagyis a kritikus szerint Liszt játszott a legnagyobb érzéssel, ő improvizált a legjobban, ugyanakkor az ő billentése volt a legkevésbé szép, játékának tisztasága hagyott némi kívánnivalót maga után, erőteljesen grimaszolt, s egoizmusban felülmúlta a többieket.

Clara bécsi koncertjei még Liszt érkezése előtt lezajlottak, hatalmas sikerrel: az ifjú művésznőnek adott ajándékok között Beethoven- és Schubert-kéziratok is voltak, sőt még tortát is elneveztek róla. A városban maradt azonban még néhány napot, hogy bevárja Lisztet. Hogy találkozásuk miként zajlott le, azt már tőle magától kell megtudnotok. Keressétek meg Clara facebook-profilját, lájkoljátok (5 pontért), s ott majd kiderül, hogy mi a teendő az alábbi hangfelvétellel. Vigyázzatok, mert Clara a facebookon nem a leánykori, hanem az asszonynevét használja! Ha nem jöttök rá, milyen néven is keressétek, kérjetek segítséget a segitseg@vandorelet.hu címen (ebben az esetben az 5 pont természetesen nem jár). Ne feledjétek: a vetélkedőhöz tartozó facebook-profilokat úgy ismerhetitek fel, hogy a név mögött ott áll az adott muzsikus születési és halálozási dátuma is. Elképzelhető, hogy a facebook keresőjében csak akkor jelenik meg az oldal, ha teljes nevet beírjátok a hozzátartozó évszámmal együtt. Az évszámot – ha nem tudjátok fejből – vadásszátok le az internetről. Amennyiben így sem találjátok meg a keresett profilt, mert a facebook rakoncátlankodik, forduljatok bizalommal a google-hoz: írjátok be a google keresőjébe az illető nevét, a születési és halálozási évszámát, valamint a "facebook" szót, és a kért oldal biztosan megjelenik.

 

MEGFEJTÉS - CLARA

 

 

MEGFEJTÉS - CARNAVAL

 

III. FELADAT

1839 telén magyar nemesekből álló küldöttség utazott Bécsbe, hogy „hazahívja” az ott tartózkodó Lisztet. Az a lelkesedés, amellyel az előző évi természeti katasztrófa károsultjai iránt oly nagylelkűnek bizonyult virtuózt Pesten fogadták, minden képzeletet felülmúlt. Szállására tömegek kísérték, s a teljes reformkori nemesség kereste a társaságát. 1840. január 4-én Liszt hangversenyt adott a Nemzeti Színházban, s a koncert után nemesek egy csoportja egy díszkarddal ajándékozta meg. A Festetics Leó gróf által átnyújtott kard markolatán a következő szöveg állt: „A’ nagy művésznek, Liszt Ferencznek, művészi érdeme’ és buzgó hazafisága’ méltatásául – tisztelő Honfitársai Pesten, Január 4én 1840”. Lisztet váratlanul érintette az ajándék; arcát kezébe temetve a nyílt színen sírva fakadt a meghatottságtól. 

A Lisztnek ajándékozott magyar díszkard „nemzeti giccsét” számos nyugat-európai lap figurázta ki. A párizsi Miroir Drolatique 1842. július 8-ai száma például A. J. Lorentz karikatúráját közölte. A rajz alatt olvasható szöveg így szól: „Mind a harcosok közt csak Litz (sic!) a gáncs nélküli, /  Mert bár kardja nagy, tudjuk, e hős lovag / Diadalt tizenhatodokon arat, / S csak a zongorákat öli.” Liszt azonban őszintén nagyra értékelte a magyar nemesség gesztusát. „Ez az én hazám” – írta egyik levelében. – “Én is ehhez a régi, erőteljes fajtához tartozom, én is ennek az őseredeti, megszelídíthetetlen nemzetnek vagyok fia."

Ha szeretnénk pontosabb képet kapni róla, miként tekintettek Lisztre a korabeli Magyarországon, érdemes elolvasnunk Vörösmarty Mihály Liszt Ferenchez című versét. A költő szűk egy évvel Liszt diadalmas pesti látogatása és a zongoravirtuózzal való megismerkedése után, 1840 novemberében vetette papírra e költeményét, amely tökéletesen megvilágítja azt a kérdést, vajon miért kapott olyan erős hazafias színezetet Liszt fogadtatása. Egy neves magyar zeneszerző 1936-ban kórusművet komponált az említett Vörömarty-vers általa kiválasztott részleteire, amelyeket az énekelhetőség kedvéért itt-ott picit átalakított. Az alábbi felvételen ezt a darabot hallhatjátok. Járjatok utána, hogy ki írta a kórusművet, és a vorosmarty@vandorelet.hu e-mail címre küldjétek el a zeneszerző nevét (3 pont), valamint annak a hét versszaknak a sorszámát, amelyet felhasznált a műhöz (darabonként 1 pont). Azok a strófák is számítanak, amelyekből csak néhány sor került be a darabba.

 

 

MEGFEJTÉS - A KÉRDÉSES ZENESZERZŐ ÉS A HÉT VERSSZAK

 

IV. FELADAT

 

 

Pesti diadalútja után, 1840-es magyarországi tartózkodásának végén Liszt meglátogatott egy nyugat-magyarországi cigánytábort. A találkozás felelevenítette benne a cigányzenével kapcsolatos gyerekkori emlékeit. Az újrafelfedezés óriási hatással volt rá: a következő bő évtizedben a cigányok által játszott darabok alapján tizenöt művet komponált Magyar rapszódiák címmel, majd további négyet élete utolsó öt évében. A Rapszódiák Liszt legnépszerűbb darabjai között foglalnak helyet a klasszikus repertoárban. Egyikük-másikuk még a populáris kultúrába is átszivárgott. 1946-ban két filmtársaság, a Metro-Goldwyn-Mayer és a Warner Brothers egyszerre rukkolt elő egy-egy rajzfilm-epizóddal, amelyek Liszt talán legismertebb művére, a II. magyar rapszódiára épülnek. Az esetből szerzői jogi per lett – de hogy Tomé és Jerryé avagy Tapsi Hapsié volt-e az elsőbbség, azt máig nem lehet tudni.

Nektek mindenesetre Tom és Jerry szóbanforgó epizódjával, a Cat Concerto, vagyis Macska-versenymű címet viselő, rendkívüli műgonddal elkészített rajzfilmmel lesz dolgotok (figyeljétek meg: a készítők arra is ügyeltek, hogy amikor a zongoravirtuóz Tom kezét mutatják, ujjai pontosan azokat a hangokat üssék le, amelyek a valóságban megszólalnak). A fenti youtube-videón látható epizód zenei anyaga meglehetős hűséggel követi Liszt II. magyar rapszódiáját, bizonyos pontokon azonban kicsit átszabták, megrövidítették, vagy éppen kibővítették a zenét a filmes hatás kedvéért, illetve néhány zenekari effektust is hozzáadtak. Nézzétek és hallgassátok végig a fent látható rajzfilmet, majd hallgassátok meg a rapszódia eredeti, Liszt-féle változatát az alábbi youtube-videón, Cziffra György előadásában. Figyeljétek meg a rajzfilmben a 03:34-nél, a 05:43-nál és 06:08-nál induló részek zenéjét, és keressétek meg az ezeknek megfelelő szakaszok kezdetét a Cziffra-féle felvételen. Vigyázzatok, mert az egyik különösen becsapós! A megfejtést, azaz a Cziffra-felvétel három megfelelő időpontját “perc:másodperc” (“00:00”) alakban küldjétek el a rapszodia@vandorelet.hucímre (darabja 4 pontot ér, összesen tehát 12 pont szerezhető). A levél tárgya a csapatotok neve legyen! Mivel a feladat további részét erről az e-mail címről kapjátok meg, s ennek nyomán derül majd fény arra is, hogy a Cziffra-videó fölött található dokumentummal mi a teendő, akkor is küldjetek levelet, ha a megfejtésre nem jöttök rá. Ez esetben írjátok a levélbe, hogy “Nem tudjuk.”

 

DOKUMENTUM A IV. FELADATHOZ

 

 

 

 

MEGFEJTÉS - II. MAGYAR RAPSZÓDIA

 

MEGFEJTÉS - VÁLASZLEVÉL A rapszodia@vandorelet. hu CÍMRŐL

 

MEGFEJTÉS - A MUZSIKUS, AKIRŐL LISZT SZÖVEGE SZÓL

 

MEGFEJTÉS - A CZIFFRA-VIDEO FELETTI DOKUMENTUMHOZ TARTOZÓ JELSZÓ

V. FELADAT

 

A második és harmadik fordulóban megismert műgyűjtő, a svájci milliomos hölgy ismét kiszemelt egy festményt. Barabás Miklós 1847-ben készült Liszt-portréját szeretné megvásárolni. Azt már megtudta, hogy Barabás Miklós korának egyik legjelentősebb magyar művésze volt, aki páratlan vizuális memóriával rendelkezett; egyszer 37 év távlatából tökéletes portrét festett valakiről emlékezetből. A svájci hölgy tájékozott gyűjtőként jól tudja, hogy a portréfestészetben fontos szerepe van az úgynevezett attribútumoknak: azoknak a tárgyaknak, kellékeknek, ruhadaraboknak, amelyek üzenetet hordoznak az ábrázolt személy tevékenységével és gondolkodásával kapcsolatban (hogy az adott képen mely attribútumok jelenjenek meg, azt a festő általában egyeztette a portré alanyával). Barabás képén ilyen attribútum Liszt ruházata, a zongora és a kottatartón lévő kotta. A hölgy tudja, hogy Liszt Ferenc alakja a magyarok szemében mennyire szorosan összekapcsolódott az 1848-as forradalomban tetőző nemzeti eszmével. Egyértelmű, hogy a magyaros ruházat ezt szimbolizálja. A zongora Liszt második énjének jelképe, az a hangszer, amelyen Liszt a tömegekhez szólt, s amelyet a magyar ügy érdekében is “szónokként” használt. A svájci asszony egyetlen részletet talált problematikusnak a képen: a zongorán látható kottát. Nem lel nyugalmat, amíg ki nem deríti, hogy a festő melyik Liszt-művet örökítette meg a képen.

Sejtése szerint 1847-ben Barabás Miklós olyan Liszt-mű kottáját választhatta attribútumul, amelynek segítségével Liszt Ferenc a magyar függetlenség szószólójaként mutatható be. A műgyűjtő ezért ki is választotta azt a négy darabot, amelyek szerinte számításba jöhetnek. A festményről azonban csak egy katalógusban szereplő kisméretű reprodukció áll a rendelkezésére, ezen pedig a kotta nem vehető ki elég jól. Az alábbi négy kotta és a kották alatti linkről letölthető nagyfelbontású kép alapján állapítsátok meg, hogy a darabok közül melyiket festette a Liszt-portréra Barabás Miklós. A feladat megoldásához kottaolvasási képességre nincs szükség, csupán éles szemre. A milliomosnő sem tud kottát olvasni, csak a macskája (őt viszont hidegen hagyják a festmények). A megfejtést, vagyis annak a műnek a címét, amelynek a kottája a festményen látható, küldjétek a milliomosno@vandorelet.hu címre (10 pontot kaptok érte). Ne feledjétek: leveletek tárgya a csapatotok neve legyen!

 

 

BARABÁS MIKLÓS - LISZT FERENC (1.3 MB)

 

MEGFEJTÉS - A KÉPEN LÁTHATÓ MŰ CÍME

 

VI. FELADAT

Alább a reformkori Pest hat építményének képét, valamint hat leírást találtok. A hat kép közül három a magyar klasszicista építészet egyik legkiválóbb mestere, Pollack Mihály által tervezett épületet ábrázol. Párosítsátok össze a képeket a leírásukkal, s a szám-betű kódokat, valamint a három Pollack-épület nevét küldjétek el a pest@vandorelet.hu címre. Minden helyes párért és Pollack-épületért 2-2 pontot kaptok, összesen tehát 18 pont szerezhető ezzel a feladattal.

 

	;
1	2	3
4	5	6

 

a) A régi pesti Vigadó. 1839-1840 telén Liszt hat hangversenyt adott ebben az épületben. 1848-ban itt ült össze az első népképviseleti országgyűlés. 1849-ben az osztrák hadsereg Budáról rommá lőtte.

b) Az egyik tesztkérdésben szereplő szerzetesrend pesti temploma és rendháza. Annak dacára, hogy Liszt gyerekkorában látta őket legutóbb, az itt élő szerzetesekre név szerint emlékezett, amikor 1840 januárjában ellátogatott hozzájuk.

c) Festetics Leó gróf palotája. Liszt itt vendégeskedett 1839-1840 telén, s a karácsonyt is itt töltötte a háztulajdonossal, aki egyik legközelebbi magyarországi barátja volt. Itt adták Lisztnek a 10. tesztkérdésben említett szerenádot.

d) A Pesti Magyar Színház, Liszt legfontosabb pesti koncertjének és a díszkard átadásának helyszíne. Az épület Liszt látogatása után néhány hónappal vette fel a Nemzeti Színház nevet. 1914-ben lebontották, a helyén ma az East-West Business Center nevű irodaház áll, földszintjén gyorsétteremmel.

e) A pest-budai hajóhíd. Liszt 1839-1840-es látogatásának idején ez volt az egyetlen híd Pest-Budán, de ez is csak a nyári időszakban üzemelt, így Lisztnek révész segítségével, csónakon kellett átkelnie a jeges Dunán – ez pedig életveszélyes volt. Az átkelést néző tömeg éljenzésben tört ki, mikor Liszt megérkezett a túlpartra. A Pest és Buda közötti összeköttetést biztosító első állandó híd, a Lánchíd építése csak Liszt távozása után, 1840 tavaszán kezdődött. Mikor 1846-ban Széchenyi István személyesen mutatta meg Lisztnek, a híd még mindig építés alatt állt. Csak 1849-ben indult meg rajta a közlekedés.

f) A Nemzeti Múzeum épülete. Liszt ittlétekor épülőfélben volt.

 

MEGFEJTÉS A VI. FELADATHOZ