IX. forduló - Budapest

Elsőként egy feleletválasztós tesztet kell megoldanotok. Tíz kérdést kaptok, s mindig négy lehetséges válasz közül kell kiválasztanotok a helyes megoldást (minden helyes válasz 2 pontot ér, rossz válaszért nem jár pont). A teszt megoldására nyolc percetek van, és csak egyszer futhattok neki a feladatnak. Vigyázzatok, az idő kevés! Ha készen álltok, kattintsatok ide: TESZT INDÍTÁSA.

 

II. FELADAT (18 pont)

1860. január 14-én Liszt Ferenc a következőket írta egyik magyarországi barátjának, Augusz Antalnak: “A hazafiság kétségtelenül nagy és csodálatra méltó érzés, de ha túlfűtöttségében már nem ismeri a szükséges határokat, és egyedüli tanácsadója a lázas indulat, előfordul, hogy szelet vet és vihart arat. Azonban szilárdul hiszem, hogy be tudom tölteni feladatomat, és állandóan azon leszek, hogy dicsőséget szerezzek hazámnak munkámmal és művész voltommal. Ha nem egészen olyan módon is, ahogyan azt némely hazafiak értelmezik, akik számára a Rákóczi induló körülbelül azt jelenti, mint Omár kalifának a Korán; ha nem egészen úgy is, mint azok, akik – mint Omár az alexandriai könyvtárat – szívesen tűzre dobnák a teljes német zenét, azzal a szép érvvel: vagy benne van a Rákóczi indulóban, vagy nem ér semmit. Ha nem ezen a módon is, ettől, azt hiszem, nem kevésbé kötődöm Magyarországhoz. Sőt, hadd mondjam el Önnek: a zaj, amit a cigányokról írott kötetem nyomán csapnak, ráébresztett, hogy magam sokkal igazibb magyar vagyok ellenfeleimnél, a »mániákus magyaroknál«, hiszen a lojalitás a mi nemzeti karakterünk egyik jellegzetes vonása.”

A IV. fordulóban foglalkoztunk már Liszt 1859-ben megjelent (és 1881-ben bővített formában újra kiadott) “cigánykönyvével”. Említettük, hogy A cigányokról és a cigányzenéről Magyarországon című kötet (téves) alaptétele, miszerint a magyar népzene valójában a cigány muzsikusok “találmánya”, sokakat felháborított, ennél jobban azonban akkor nem mentünk bele az írás magyarországi fogadtatásának történetébe. Liszt eredetileg a Magyar Rapszódiák kiadásának előszavában szerette volna áttekinteni a cigányzene kérdését, s nem sokkal korábban megismert, remek írói vénával rendelkező szerelmét, Carolyne von Sayn-Wittgensteint kérte meg arra, hogy fogalmazza meg helyette az előszót. A “szláv kékharisnya” – ahogy Hamburger Klára Liszt-kutató nevezi Carolyne-t – azonban nemcsak megfogalmazta, hanem saját okoskodásaival is teleszőtte a könyv méretűre duzzadt szöveget, Liszt pedig ezek közül csupán néhány zenei vonatkozású részt dolgozott át, kedvesének főbb gondolatait érintetlenül hagyta.

A kötet nemcsak a tartalma miatt kavart botrányt a korabeli magyar szellemi életben. Közrejátszott benne a korszak általános hangulata is, hiszen a könyv az 1848-49-es, levert szabadságharc és az 1867-es, új korszakot hozó kiegyezés között éppen “félidőben” jelent meg, amikor az osztrák politikai terror beteljesíteni látszott a “nemzethalál” vízióját. “Liszt akkor tette közzé téves elméletét – írja Hamburger Klára –, amikor a magyar nemzeti identitást jelentő nyelv, sokszor a viselet is tilos volt. Amikor éppen ezért a cigányok játszotta magyar nóta és tánc lépett elő a magyar nemzeti identitástudat elsõ számú – mert cenzúrázhatatlan – kifejezőjévé. A cigány muzsikusok az alkoholhoz hasonló és attól elválaszthatatlan mámor okozóiként meghatározó szerepet játszottak a tehetetlen letargiájában birtokára visszahúzódó, »sírva vigadó« magyar nemesség életmódjában.” A közvélemény által természetesen Lisztnek tulajdonított – és általa soha meg nem tagadott – könyv feletti felháborodást jól tükrözi az a vers, amely az Üstökös című lap 1859. augusztus 17-ei számában jelent meg bizonyos "Kakas Márton" tollából. Az álnév a 19. századi magyar irodalom egyik legjelentősebb alakját takarta, jóllehet a szerző elsősorban nem költőként volt ismert: ötvenéves írói jubileuma alkalmából 1894-ben elindították összes műveinek kiadását, s a száz kötet több mint hetven regényt tartalmazott.

Hallgassátok meg az alábbi hangfelvételen “Kakas Márton” költeményét Kálloy Molnár Péter előadásában és nyomozzátok ki, hogy ki írta a verset (annyit még elárulunk, hogy egy gyönyörű, nála nyolc évvel idősebb színésznő volt a felesége). A ciganyzene@vandorelet.hu címre küldjétek el a költemény szerzőjének nevét (2 pont), valamint a versben említett híres cigány muzsikusnak a helyesen írott, teljes nevét (2 pont). Az író úr maga fog nektek válaszolni. Akkor is küldjetek levelet, ha nem tudjátok a megfejtést, mert a feladat további részét a válaszlevélben találjátok: ebben az esetben írjátok a levélbe, hogy “Nem tudjuk”. Leveletek tárgya csapatotok neve legyen!

 

 

MEGFEJTÉS - "KAKAS MÁRTON" ÉS A CIGÁNY MUZSIKUS NEVE

 

MEGFEJTÉS - AZ ÍRÓ ÚR LEVELE

 

III. FELADAT (35 pont)

A rejtélyes svájci milliomosnőnek alighanem az agyára ment a Liszt-év. Immár nem csupán Liszttel kapcsolatos festményeket és történeteket gyűjt, de legújabban Liszt-kutatónak képzeli magát, sőt a Liszt-kutatás forradalmasítására készül. Azt állítja, hogy a világon egyedülálló módon faciesztéziás képességgel rendelkezik; a kifejezést a latin “facies” (arc) és a görög “esztészisz” (érzékelés) szóból alkotta meg. Ismét levélben fordult hozzánk, amelyben a következőket írja: “felfedeztem, hogy zenehallgatás közben a meghatározott zenei alakzatokhoz (ritmusképletekhez, dallamokhoz) arcvonások mentális képe kapcsolódik a fejemben”. Egyszerűbben fogalmazva: arcokat lát, miközben zenét hallgat. Eltökélte, hogy megdöbbentő felfedezését nem tartja magában, hanem a tudomány világát is gazdagítja vele.

A svájci hölgy Liszt Magyar történelmi arcképek című zongoradarab-sorozatát hallgatva jött rá e rendkívüli adottságára. A sorozat hét tétele nem más, mint a 19. század hét híres magyar férfiújának hangzó portréja, s a milliomosnő azt állítja, hogy ugyanazokat az arcvonásokat “hallja” e darabokban, mint amelyek az említett férifak arcára is jellemzőek. Próbáltuk jelezni felé, hogy ez a hét szikár gyászzene sokkal inkább szól Liszt saját időskori depressziójáról, semmint arról a hét úrról, akiknek a neve a tételek címeként szerepel (Széchenyi István, Eötvös József, Vörösmarty Mihály, Teleki László, Deák Ferenc, Petőfi Sándor, Mosonyi Mihály), a hölgy azonban megrögzötten ragaszkodik elméletéhez. A zenetudományt forradalmasítani kívánó tanulmányához elkezdett anyagot gyűjteni: sikerült megszereznie mind a hét férfiú arcképét, és rövid leírásokat is készíttetett a történelmi személyiségekről. Az a minden-lében-kanál macska azonban ezúttal is keresztülhúzta a számításait: egy óvatlan pillanatban az íróasztalára ugrott, s párnás mancsaival a földre seperte a jegyzeteit. Hogy melyik arc melyik tételhez tartozik, azt a milliomosnő természetesen tudja, hiszen ehhez elég meghallgatnia a zenét. Arra azonban, hogy az egyes leírások mely személyekhez kapcsolódnak, nem sikerült rájönnie. Mivel már többször is bizonyságát adtátok rátermettségeteknek, ezúttal is a ti segítségeteket kéri: állapítsátok meg, hogy az alábbi pdf-fájlban található hét leírás melyik lejjebb található, névvel és képpel ellátott hangfájlhoz tartozik.

A MILLIOMOSNŐ JEGYZETEI

 

Széchenyi István (1791–1860)	Deák Ferenc (1803–1876)

 

Teleki László (1811–1861)	Eötvös József (1813–1871)

 

A Magyar történelmi arcképek című sorozatot Liszt a halála előtti évben, 1885-ben állította össze, de a kompozíció csak 1956-ban jelent meg nyomtatásban. A hét tétel közül kettőt Liszt már 1885 előtt megírt: a Mosonyi-tétel 1870-ben, a jeles kortárs halálának évében jelent meg Mosonyi gyászmenete címmel, a Petőfi-tétel pedig nem más, mint az évekkel korábban publikált Petőfi szellemének című darab némileg kibővített változata. Csakhogy a Petőfi szellemének is egy korábbi mű átdolgozása, mégpedig A holt költő szerelme című melodrámáé. Ne aggódjatok: a Liszt-művek különféle verzióinak története nemcsak számotokra tűnhet követhetetlennek, gyakran valóban az is. A Liszt-kutatókat a mai napig őrületbe kergeti az életmű képlékenysége, vagyis az, hogy (mint azt az előbbi kompozíciós “láncolatban” is láthattátok) egy-egy zenei ötlet nem ritkán több kompozícióban is felbukkan; Liszt ráadásul egész életében szívesen javítgatott, alakítgatott a darabjain, s néha nem könnyű eldönteni két hasonló tételről, hogy vajon ugyanannak a műnek különféle verzióiról, vagy önálló kompozíciókról van szó. Mindezt nem is mertük említeni a milliomosnőnek, nehogy elmenjen a kedve a zenetudománytól. Egy szó mint száz, a Magyar történelmi arcképek Petőfi-tétele és a II. feladatban megismert melodráma között szoros kapcsolat áll fenn. A motívum, amelyre a II. feladat végén kellett vadásznotok, a Magyar történelmi arcképek Petőfi-tételét teljes egészében áthatja (először 00:35-nél jelenik meg). Petőfi életútját és halálát, valamint egyik legszebb és legismertebb szerelmes versét szem előtt tartva találjátok ki, hogy Liszt miért éppen egy olyan motívumot választott a Petőfi-tétel alapjául, amely a Jókai-melodrámából származik. Segítségül két verssort idézünk a melodráma szövegéből: “Uj nászéjig az özvegyi fátyolt, / Oly lenge lepelt, eltépi a szél.”

A Magyar történelmi arcképekkel kapcsolatban még két feladatotok van. Hallgassátok meg a ciklus Vörösmarty-tételét, a sorozat egyetlen olyan tagját, amelyben Liszt valamely más szerzőtől idéz egy rövid dallamrészletet. A motívum – amelyhez Liszt odaírta a kottába, hogy "Vörösmarty-nóta" – kétszer jelenik meg a tételben: írjátok meg a két megszólalás kezdetének helyét (perc:másodperc formátumban), valamint annak a közismert műnek a címét és zeneszerzőjének nevét, amelyből a kérdéses részlet származik. Végül írjátok meg, hogy ki zongorázik a mellékelt felvételeken. A művész nevét a Bartók Rádió "Muzsikáló délután" című műsorának november 17-ei adásából tudhatjátok meg. Ne feledjétek: csütörtökön hat órától az interneten is visszahallgatható a “Muzsikáló délután”: http://hangtar.radio.hu/bartok. 

Mindezt küldjétek a milliomosno@vandorelet.hu címre. Leveletek tárgya a csapatotok neve legyen.
Mivel mi is alig tudjuk már követni, foglaljuk össze, hogy milyen információkat várunk a milliomos hölgy postaládájába: 
1. a  hét név-számjegy párost (darabja 3 pont, összesen 21 pont).
2. a Petőfi-tétellel kapcsolatos néhány mondatos válaszotokat (5 pont).
3. a Vörösmarty-tétel dallamidézetének két előfordulását (darabja 2 pont, összesen 4 pont).
4. a Vörösmarty-tételben idézett mű címét (2 pont).
5. a Vörösmarty-tételben idézett mű zeneszerzőjének nevét (2 pont).
6. a mellékelt hangfelvételeken játszó zongoraművész nevét (1 pont). 

 

Vörösmarty Mihály (1800–1855)	Petőfi Sándor (1823–1849)

 

Mosonyi Mihály (1815–1870)

MEGFEJTÉS A III. FELADATHOZ

 

IV. FELADAT (12 pont)

„Te nagy – férfiu! Én merek tebeléd kötni és csinálok is rád viczczeket, mert rád férnek.” Első számainak egyikében ezekkel a szavakkal szólította meg a Borsszem Jankó című élclap a legnagyobb rivális, az Üstökös népszerű szerzőjét, “Kakas Mártont”. Az álnév a korszak egyik jelentős íróját takarja (ha a II. feladatot megoldottátok, akkor tudjátok, kiről van szó), az 1868-ban indult Borsszem Jankó azonban nemcsak őt használta a humor céltáblájaként, hanem a nemzet valamennyi nagyságát. A népszerű újságban állandó figurák szerepeltek, akik a korabeli magyar társadalom keresztmetszetét nyújtották: Lengenádfalvay Kotlik Zirzabella dúskeblű honleány, Mihaszna András rendőr, Mokány Berci dömbszögi és bugaczi nömös, vidéki földesúr, Sanyaró Vendel köztisztviselő, Spitzig Iczig ischmeretesch hazaphi és tscholádapa, Tömb Szilárd professzor, és így tovább.

A Borsszem Jankó szerzői nem kíméltek senkit, Liszt Ferencet sem, aki ellen magyarországi látogatásai során valóságos gúnyhadjárat indult a lap  hasábjain. Ez persze nem elsősorban Liszt művészetének szólt. A korabeli sajtó kutatója, Renkecz Anita írja, hogy a lap “szemléletrendszerében a »külföldről hazatért honfi« típusa mindig gyanakvás és ellenszenv tárgya volt”. Liszt esetében azt kifogásolták, hogy a külföldön érlelt babért itthon aratta le. Az 1873-as ünnepségsorozat, amellyel Liszt magyar barátai a “hírhedett zenész” pályájának ötvenéves jubileumát kívánták megünnepelni, különleges energiákat szabadított fel a Borsszem Jankó szerkesztőségében. Kevés annyira plasztikus ábrázolás maradt fenn Liszt zongorázásáról, mint a lap 1873. április 6-ai számában megjelent nyolc rajzból álló sorozat, amely a következő címet viseli: “Liszt Ferencz, a dicsőségesen uralkodó zongorakirály az ő különféle attitűdjeiben”.

V. FELADAT (15 pont)

Az alábbi archív képeken Budapest tíz nevezetessége látható. Ötöt közülük Liszt halála után építettek. Párosítsátok össze a képek alatt található leírások betűjeleit a képek sorszámaival, s a tíz szám-betű párost, valamint annak az öt épületnek a nevét, amelyet Liszt láthatott (sőt, látott!), küldjétek el a budapest@vandorelet.hu címre. Valamennyi helyes válasz 1 pontot ér. 

 

1	2	3	4	5

6	7	8	9	10

 

a) Hősök tere.
b) Vígszínház.
c) Belvárosi plébániatemplom.
d) Ferenc József (ma Szabadság) híd.
e) Budavári Nagyboldogasszony-templom (Mátyás-templom).
f) A Déli Vasút budai épülete (a Déli Pályaudvar elődje).
g) Lánchíd.
h) Magyar Tudományos Akadémia.
i) Szent István Bazilika.
j) Margit híd.

 

MEGFEJTÉS AZ V. FELADATHOZ